Bevezetés a japán üzleti kultúrába I. – A meisi kókan
Cikksorozatunkban igyekszünk betekintést nyújtani a japán üzleti élet kultúrájába. Reméljük, ezzel be tudjuk mutatni a japán kultúra ezen szegletét, valamint, hogy segíthetünk Önnek elkerülni a kulturális különbségekből származó félreértéseket és kellemetlen szituációkat. Az első cikkünk a meisi kókanról (名刺交換), azaz a névjegykártyák átadásának a módjáról szól.
Hogyha japán üzletemberekkel tárgyalunk, készüljünk fel előre! Mindenképpen legyen nálunk névjegykártya, mert annak átadása a bemutatkozás szerves része. Ha nincs nálunk névjegykártya, az felkészületlennek tűntethet fel minket, arról nem is beszélve, ha nem adunk semmilyen személyes információt, az olyan udvariatlanságnak számíthat, mintha nem fogadnánk el leendő üzleti partnerünk kézfogását! A névjegykártyáknak meglepően részletes etikettje van, így törekedjünk ennek a betartására! Gondoljunk úgy a névjegyre, mintha a személy egy része lenne, bánjunk vele tisztelettel. Ügyeljünk rá, hogy minél tisztább, rendezettebb legyen, akárcsak a ruházatunk! Ha jól fel akarunk készülni, készítsünk kétnyelvű névjegykártyát, így a kártyánk másik oldalán feltüntethetjük japánul az információnkat.
Először is, legyen egy névjegykártyatarónk, ugyanis ha egyszerűen zsebre vágjuk üzleti partnereink kártyáját, az rendkívül udvariatlannak számít. Ezzel elkerülhetjük azt is, hogy mind a sajátunk, mind a kapott kártyák meggyűrődjenek. Amennyiben előre tudjuk, hogy hány emberrel találkozunk, akkor készítsünk elő megfelelő számú kártyát, azokat helyezzük a tartónk tetejére, majd így adjuk át a névjegyünket.
A kártya átadásának is van egy sorrendje. A legmagasabb beosztású ember kezdi a bemutatkozást. Mind a két kezünkkel fogjuk, és bizonyosodjunk meg róla, hogy a fogadó fél felé néz. Miközben átnyújtjuk a kártyánkat, hajoljunk is meg. Mialatt átadjuk a kártyát, röviden mutatkozzunk be, melyik cég alkalmazottjai vagyunk és mi a nevünk. Fontos, hogy a kártyán lévő szöveget, logót ne takarjuk el az ujjunkkal! Amikor mi kapunk kártyát, szintén két kézzel fogjuk meg! Alaposan nézzük meg, és nyugtázzuk, hogy elolvastuk azt.
A bemutatkozást követően elkezdődhet az üzleti tárgyalás. Fontos, hogy a tárgyalás ideje alatt a kapott névjegykártyák elöl legyenek, ne rakjuk el őket egyből! Rendezzük el őket és tegyük a névjegykártyatarónk tetejére. Ha lehetséges, ügyeljünk a sorrendre is, például az ülésrend alapján rendezzük el a kártyákat, ezzel azt mutatjuk, hogy igyekszünk a partnerek nevét megjegyezni. Semmi esetre ne írjunk rá a kapott kártyákra, a másik fél engedélye nélkül, ugyanis ez udvariatlanságnak számít!
Nyugati szemmel furcsának tűnhet, ha a japán partner nem nyújtja ki a kezét kézfogásra. Ez nem illetlenség a részükről, Japánban inkább meghajolnak egymás előtt a bemutatkozáskor, ám ha felajánlják, ne utasítsuk vissza! Az alacsonyabb beosztású hajol meg mélyebben, ezáltal tiszteletet mutat a magasabb beosztású fél iránt.
Reméljük ezzel a rövid cikkel az Ön segítségére szolgáltunk!
Amennyiben szeretne Ön is kétnyelvű névjegykártyát, illetve további információt szeretne kapni a japán üzleti szokásokról, forduljon hozzánk bizalommal!
Cikk szerzője: K. Mihály