A rák a múlté?
Álom és valóság a japán rákkutatásban
Hetek óta uralják a japán sajtót az idei Nobel-díjjal kapcsolatos hírek – nem véletlen, hiszen olyan úttörő eredmények kerültek a figyelem középpontjába a rákkutatással kapcsolatban, amelyek életmentők lehetnek a rákos megbetegedések tekintetében. A felfedezés ugyanakkor rávilágít a gyógyulásban reménykedők jóhiszeműségének kihasználására és a rendszer fokozódó alulfinanszírozottságára is.
„Két családtagomat és egy jó barátomat vesztettem el a rák miatt „ – írja egyik cikkében Takeucsi Kaoru, aki neves tudományos folyóiratok szerkesztője és számos, tudományokkal kapcsolatos szakkönyv szerzője. Hangsúlyozza, hogy a bizonyítékon alapuló orvoslás lényege, hogy jelentős számú esetben működőképes a gyógymód, ugyanakkor számos esetben nem hatásos az adott kezelés, éppen ezért fontos eloszlatni a 100%-os gyógyulás ábrándját.
Japánban az Opdzsibo nevű rákellenes szérumot évek óta használják bizonyos daganatos betegségek gyógyításához – ez az a szérum, amelynek működési elvének felfedezéséért Hondzso Taszuku, a Kiotói Egyetem professzora és James Allison amerikai kutató közösen megkapták az idei Fiziológiai és orvostudományi Nobel-díjat. Az évtizedes kutatások során felfedezték, hogy a rákos sejtek ellen való immunreakció során működésbe lépett fehérvérsejtek, a T-limfociták először valóban ellenséges sejtként érzékelik a rosszindulatú sejteket, és azok elpusztításán dolgoznak. A folyamatban ugyanakkor számos fék is működik, melyek célja többek között az, hogy meggátolja a fehérvérsejtek túlműködését, amivel a szervezet saját, egészséges sejtjeit is megtámadnák a rákos sejtek elleni küzdelemben. A fékek között a PD-1 nevű gátló molekula is szerepel, amely a rákos sejt PDL-1 molekulájával összekapcsolódva beindítja a gátló mechanizmust. Hondzso és Alison felfedezték, hogy a két molekula közé egy féket ékelve megállítható a gátló mechanizmus és az immunreakció újra indítható. Számos esetben pozitív eredménnyel zárultak a kísérletek, és visszafordították, más esetben teljesen meggyógyították a rákos elváltozásokat. A legtöbb esetben bőrrák, ritkábban bizonyos belső szervek – máj, vese, tüdő – rákos megbetegedése esetén értek el sikereket. A Nobel-díjjal így hivatalosan is megnyílt az út a rák elleni küzdelem negyedik módjához – az eddig ismert hagyományos műtét, sugárkezelés és kemoterápia mellé az oltással a vérbe juttatott ellenszer társul.
A gyógymód ugyanakkor nem jelenti, hogy a daganatos betegségek elleni küzdelem a végéhez ér, sőt számos kihívás áll még a kutatók előtt: Az Opdzsibo intravénás ellenszer az esetek kb. 20-30%-ában mutatkozik hatásosnak. Már ez az arány is hatalmas áttörés, ugyanakkor messze nem jelenti, hogy minden rákos folyamat ellenszere lenne – hangsúlyozza Takeucsi. A szerző arra is felhívja a figyelmet, hogy a gyógyszer egyik mellékhatása éppen az autoimmunitás, vagyis az, hogy az erős immunreakció hatására az egészséges sejtek is elpusztulnak, ezért használata mellett egyéb immunvédő gyógyszerek használata is szükséges lehet.
James Allison, a kutatópáros amerikai tagja az MD Anderson Cancer Center (MD Anderson Rákkutató Központ) kutatóorvosa, amely intézmény jelszava: „Making Cancer History”, azaz arra buzdít, hogy kutatással küzdjünk azért, hogy a rák már csak múltidő, történelem legyen. Egyes japán egészségügyi központok ennél sokkal bátrabban fogalmaznak, és meglovagolva a Nobel-díj miatti szenzációt, egyenesen azt állítják, minden daganatos betegséget képesek meggyógyítani. A „bátor” kifejezés helyett az erkölcstelen is jó jelző lehetne, ugyanis halálos kimenetelű betegeket a túlélés reményével áltatni úgy, hogy csak speciális esetekben, számos mellékhatással és még ekkor is 20-30%-os hatásossággal működő gyógyszert biztos gyógyulásként eladni nem lehet tiszta lelkiismerettel – ez legalábbis az én magánvéleményem. Egy méhdaganatos japán nő például azt nyilatkozta, hogy az ismerősei ajánlották neki a kezelést, hiszen ők is úgy tudták, minden rákfajtát meggyógyít. Az asszonnyal a kezelőorvosa közölte, hogy méhrák esetében biztos, hogy nem hatásos az Opdzsibo, így számára ez nem járható út. Ehhez hasonló kiábrándulással mind többen találkozhatnak az egészségügyi központok hamis ígéretei miatt, mindezt gyakran jelentős önköltség mellett, hiszen jellemzően ezek a magán központok olyan díjakat számítanak föl, amelyeket nem fedez a társadalombiztosítás.
Hondzso professzor azóta számos interjút adott a daganatos betegségek gyógyításával kapcsolatban, egyikben felhívja a figyelmet a módszerrel kapcsolatos hamis hírekre, a betegeket pedig alapos utánajárásra ösztönzi. A megfelelő tájékoztatás és a jövőbeli kutatás biztosítása érdekében a Nobel-díjból származó bevételekből és az Opdzsibo szabadalmi díjából százmilliárd jen nagyságrendű pénzügyi alapítványt kíván létrehozni. A japán kutató egyúttal éles kritikát fogalmaz meg a kutatásra fordított állami támogatásokkal kapcsolatban: egyrészt az állami pénzek évről évre csökkennek, másrészt látványos a hosszú távú és ritkán eredményes alapkutatással szemben a rövidtávú, de látványos eredményeket produkáló alkalmazott kutatás finanszírozásának preferálása, ami a kutató szerint hiba, hiszen az alapkutatás adja a kutatások motorját, ez teremti a legtöbb értéket és nem utolsó sorban ezeket díjazza a Nobel-bizottság. Hondzso szerint, ha Japán a jövőben is Nobel-díjas nemzet akar lenni, ahhoz az alapkutatásba kell fektetni.
A támogatások csökkenése szembetűnő, de így is hatalmas összegekről beszélünk: míg a japán állami egyetemek 2004-ben 1241,5 milliárd jen támogatást kaptak, 2018-ra ez az összeg 1097,1 milliárd jenre csökkent, ami több, kb. 12%-os csökkenés. A kiesett 144,4 milliárd jen egyébként 288,8 milliárd forintnak felel meg.
Hondzso, aki egyébként a 2012-ben szintén Fiziológiai Nobel-díj nyertes, és szintén a Kiotói Egyetemen tanító Jamanaka Sinja profeszorral szokott golfozni, érdekes gondolattal bátorítja a fiatal kutatókat: „Vezessen titeket a kíváncsiság, és soha ne higgyetek a tankönyveknek! A tankönyvek csak a tudás alapját képzik, a valódi kutatás az, amikor megkérdőjelezzük az ott leírtakat, és saját válaszokat találunk a kérdésekre. Ebből születik a kutatás igazi eredménye.”
Az idei Nobel-díjjal 27-re növekedett a japán származású Nobel-díjasok száma.
Cikk szerzője: K. Sándor
Források:
https://www.asahi.com/articles/ASLB2006YLB1ULBJ02G.html
https://www.sankei.com/life/news/181010/lif1810100024-n1.html
http://www.chunichi.co.jp/s/article/2018100201002183.html
https://gendai.ismedia.jp/articles/-/58045?page=3
https://www.asahi.com/articles/ASLBJ52FVLBJUTIL031.html
https://www.sankei.com/life/news/181020/lif1810200049-n1.html
http://www.tmc.edu/news/2018/10/md-anderson-immunologist-james-p-allison-ph-d-named-nobel-laureate/
https://www.excite.co.jp/News/society_g/20181002/Careerconnection_9563.html?_